Szikrányi gyomorszorulás. A hüvelykujj ösztönös mozdulata újra meg újra megrepeszti a szíven vékony vart. Nemesfém biztonsági öv a világhoz. Remegő egyensúly az ürességen. Megrázom a könnyeket. Újratervezés...

kellék: napszemüveg.Egy darabka égbolt sem látszik, sőt. Esik.Marco Masinit hallgatok és mélyen átérzem a helyzetem.

ha elég sokáig nem mozdulok, megáll az idő. aztán eltűnik. let's waste time. magam vagyok. nem nagyon. éppen jó. ha elég sokáig fekszem így, úgy érzem, minden csak folyamat. nincs kezdet vagy vég. kizárom magamból a világot, meddig is? nincs idő. csak a magam relációja. hogy már…

Az egyik utolsó emlékem Monique-kal/ról."Mindenki úgy képzeli el Évát, hogy szőke és fehérbőrű... Én mindig is úgy gondoltam, hogy olyannak kellett lennie, amilyen te vagy. Fekete hajú és zöld szemű... Egy belevaló csaj."Azt álmodtam, hogy Monique eljött hozzám…

Budapestben az a jó, hogy másmilyen.Amikor először jöttem, felfedezés volt és sok ellenérzés. Aztán lassan eligazodás és megnyugtató sokszinűség. A város megvárta, amíg készen lettem rá és nem torolta meg, ha sokszor kihasználtam. Az évek alatt hozzá nőttem, úgy mutattam…

mert sut a nap, mert jo ez a bor, mert van aki gondoskodik arrol, hogy konnyebb legyen elviselni a làzat, mert epp hivott anya hogy mindenki jol van, mert csend van es ma meg dolgoznom sem kell, mert elromlott a tèvè,mert ràmàsìtott az ablak alatt sutkerezo szurke cirmos, mert elolvastam a…

Csak hanta az egesz. Nem igazi. De azert ugy csinalsz mintha. Mert neked is ettol jo. Vagy legalabbis ettol nem olyan rossz.Vagy legalabbis.